Meglepetés az interneten

Általános

Unalmamban jártam az oldalakat, vadászgörényes videókat képeket nézegetve. Aztán eszembe jutott, hogy anno valamelyik vadászgörényes oldalon meghirdettek egy göris képversenyt amire szavazhattunk.
A jutalom az volt, hogy a görény képe belekerült egy videóba.
Én Kagome képével jelentkeztem, aki akkor már nem volt velem. Nyert a képe amin a kis kereszt fel is volt tüntetve úgy ahogy a videón is.
Szóval eszembe jutott ez a videó és gondoltam megkeresem, teszem hozzá még mindig nincs meg, de és most jön a lényeg… találtam egy érdekesebb dolgot.
Sokféleképpen írtam be a keresőbe a videó lehetséges címét, a végére már Kagome nevét is belefűztem hátha így megtalálom.
De valami teljesen mást találtam…
Egy cikket, Kagome a vadászgörény címmel.
Néztem is, hogy jééé másnak is Kagoménak hívják a görijét. 🙂
De ahogy beleolvastam elég furcsa volt a szöveg, ismerős.
Olvastam tovább és magammal megbeszélve egyet értettünk, hogy ezt mintha én is átéltem volna Kagoméval.
Ez egyre gyanúsabb volt nekem, ezért úgy döntöttem, hogy feltekerem az oldalt és elolvasom az elejétől.
És jól éreztem, Kagomémról szólt a cikk, az Én Kagomémról.
Akkor írták mikor négy éves volt, de rég volt. 🙂
Elolvastam és nagyon jól esett emlékezni, az első találkozásról írtak benne, és ahogy lassan hozzám szokott a Kis Banya. 🙂
Persze nem titok, hogy ki írta, mert hát ott voltam és jól tudom. 🙂
Drága unokanővérem írta le egy cikkben élményét, hogyan alakult első találkozása egy vadászgörénnyel. 🙂
És ha nem bánja akkor ide át is másolom, de természetesen a liket is megadom.

Kagome, a vadászgörény

Manapság hihetetlenül divatos lett a vadászgörény. Míg tíz éve szinte nem is hallottunk róla, ma már szinte minden tizedik lakásban megtalálható, és majdnem olyan gyakori mint a kutya és a macska. Mikor először meghallottam, hogy unokahúgom vágyálma egy vadászgörény, nem is tudtam, milyen állatot képzeljek magam el. Ez körülbelül négy éve volt. Mivel azonban lerendezte a családi vitát a szüleivel, és volt rá pénze, úgy döntöttem, hogy segítek neki.

Az egyik közeli állatkereskedésben érdeklődtünk, ahol épp volt is egy vadászgörény, de már három vagy négy hónapos volt. Unokahúgom kisebbet szeretett volna, de azokra hónapokat kellett volna várni, és ráadásul az eladó olcsóbban odaadta ezt a kis árválkodót. Figyelmeztetett, hogy nőkhöz van szokva, és az első napokban kicsit vad lehet. Hát nem tudom, mit jelent nála a „kicsit vad”, de szerintem át kellene gondolnia az értékrendjét. Ugyanis először hozzám vittük a vadászgörényt, és az újdonsült gazdival együtt kíváncsian engedtük szabadon a szobában. A következő három óra felért egy rémálommal, mert a kis állat félelmében folyamatosan harapott mindkettőnket, és csak kesztyűvel (ami a forró edényekhez van) lehetett megfogni. Unokahúgom kicsit elkámpicsorodott, hiszen nem erre számított, de nem adta fel. Nagy nehezen visszatettük a vadászgörényt a dobozába, és buszra ültünk. Azok az emberek azóta is azon törhetik a fejüket, mi lehetett az a szerencsétlen állat, ami olyan kétségbeesetten kaparta a doboz falát.

Néhány nappal később meglátogattam unokahúgomékat, és meglepődve láttam, hogy emlékeimben élő vérengző vadászgörény kezd egészen szelíd lenni. Bár még nem tanulta meg, hogy a fogaival igencsak vérző sebeket képes okozni, már nem harapott meg minden útjába kerülő lábat. Sőt, már csak a férfiak lábára dühödött be, a nőkkel már igazi kezesbárány volt. Addigra unokahúgom megtalálta neki a megfelelő neve is, így lett ő Kagome, a vadászgörény.

Néhány hét múlva a folyamatos foglalkozásoknak hála Kagome egy igazi családi kedvenc lett, akit az egész család imádott, annak ellenére, hogy lekaparta a falról a tapétát, minden cipőnek eldugta az egyik párját, és egyszer eleresztett egy igazi görény-bűz-bombát. Mentségére legyen mondva, összetűzésbe keveredett a konnektorral, és ez eléggé megviselte. Viszont rengeteg trükköt tudott, egyik kedvenc játéka, ha beleugorhatott a szatyorba.

Ma Kagome már négy éves, de még mindig olyan, mint egy kiskölyök. Imád játszani, jól kijön a kutyákkal, a macskákkal rivalizál, és csak úgy tud elaludni, ha magával viheti valakinek a kezét. Mivel igazi kölyke még nem volt, kapott egy kis gumicsirkét, aminek a sípoló hangja hasonlít a vadászgörény-kölykök hangjára. Bár a csirke majdnem nagyobb nála, Kagome képes bárhova magával vinni a ’kisbabáját’.

Lassan azonban elkezdődik Kagome életének egy új fejezete, mivel unokahúgom úgy döntött, hogy ideje bemutatni egy fiúnak is. Az első ’randin’ már túlestek a fiatalok, de Kagome igazi makrancos kata, és kéreti magát. Ha azonban beadja a derekát, a mi kis vadászgörényünk belevághat élete eddigi legnagyobb kalandjába, és szaporíthatja az elbűvölő vadászgörények számát.
(http://vadaszgoreny5.kereso.info/ )

Köszönöm. 🙂

47 Ronin

Általános

Igen, már megint mozizni voltunk, most viszont nem a Hobbit 2. részét néztük meg harmadszorra, hanem egy másik szerzeményt amit a címből is kitalálhattok… *dömdömdömdömdööööm*
A 47 Ronint.

Akkor egy kis történelem, mert nem sokat tudok erről az eseményről. Igaz egyszer tartottam belőle egy előadást a suliban, de az pont eléggé felszínes ahhoz, hogy most ne írja ide le.
Ezért a kedves cimbihez fordultam, a Wikipédiához. 😀

A Chushingura valóságos történelmi esemény, az „Ako-incidens” (egyben talán a legismertebb japán történet külföldön), amelynek során 47 ronin megbosszulta ura, Asano Naganori halálát. Feldolgozták bunrakuban, kabukiban, fametszeteken, modern színpadon, filmekben, tévésorozatokban stb. Csak 1997 és 2007 között tíz különböző japán tévéprodukciónak volt a témája.

Tokugava Tsunajosi shogun 1701-ben azzal bízta meg hűbéresét, Ako daimyo-ját, Asano Naganorit, hogy ünnepélyes keretek között ő fogadja a shoguni palotában a kyotoi császári udvar küldöttségét. A shoguni ceremóniamesternek, Kira Joshinakának kellett felkészítenie Asanot a feladatra. Ám a fogadás napján Asano kardot rántott Kirára az edoi kastélyban. Valamilyen sértést akarhatott megtorolni rajta, egyes beszámolók szerint Kira kevesellte a felkészítésért Asanotól kapott szokásos ajándékot, ezért kigúnyolta őt, vagy éppenséggel szándékosan rossz etikettfogást tanított neki. Asanonak tettéért, mivel a shoguni rezidencián senkinek sem volt szabad kardot rántani, seppukut kellett elkövetnie, Kira azonban büntetlen maradt. A shogunátus elkobozta az Asano család akoi birtokát, Asano szamurájai pedig földönfutókká vagyis róoninokká váltak.

Oishi Yoshio, Asano hajdani magas rangú szamurája negyvenhat ronintársával két éven át tervezte a bosszút. Ezalatt, hogy nagy hatalmú ellenségüket megtévesszék, Oishi kicsapongó életet élt a kyotoi örömnegyedben, Gionban, egyik társa, Kanpei pedig eladta a feleségét egy bordélynak, hogy a tervhez szükséges pénzt előteremtse. 1703-ban azután Oishi a negyvenhat ronin élén betört Kira edoi palotájába, foglyul ejtették és lefejezték Kirát, s fejét Asano sírjára állították, majd feladták magukat a hatóságoknak. Seppukura ítélték őket, amit 1703. február 4-én, vasárnap mind a negyvenheten végre is hajtottak uruk sírjánál, az edoi (tokiói) Sengaku-ji zen buddhista templomban. Egy ember, aki korábban leköpte a részeg Oishi a Gion negyedben, ugyanitt követett el seppukut, és a roninok mellé temették.

Az eset a bushido előírta viselkedés kvintesszenciális példája, a legjapánabb történet, amelyről Arthur Koestler ugyanakkor azt írta:

minden nyugati norma szerint az eszelős őrület megtestesülése. A roninok vezetőjét, Oishit a japán közgondolkodás azóta is a legkarizmatikusabb férfinak, a beosztottak által rajongásig imádott főnök prototípusának, valóságos napóleoni figurának látja.”

Így ennyi a történelem ismertetéséről, szerintem nagyon is példa értékű a hűség terén, mondjon bárki bármit.
A film amúgy nagyon tetszett, jók voltak az effektek, a zenék, a színészek és persze a történet ami adott volt. 🙂
Ajánlani tudom mindenkinek a filmet. 🙂